Ecigitesztek köd előttem, köd utánam
Minden elektromos cigaretta két fő részből áll: akkumulátorból és porlasztóból. Az akkumulátor tárolja és kapcsolgatja a porlasztót működtető villamos energiát, a porlasztó pedig az e-liquid gőzzé alakításáért felel, valamint tárolja a működéshez szükséges folyadékmennyiséget. Nézzük meg őket külön-külön.
Az elektromos cigaretta akkumulátor igen sokféle lehet. Cigaretta formájú, vékony csövecskétől kezdve pipatesten át a nagy doboz alakú készülékekig bármilyen formát felvehet.
Természetes módon a készülékek mérete arányban áll a tárolt energia mennyiségével, magyarán a nagyobb eszközök jobbára több ideig működnek, tovább használhatók egy töltéssel. Ez különösképpen a beépített akkumulátoros készülékekre igaz, mint a cigaretta alakú, vékony akkuk és a szivarhoz hasonlatos, Ego akkumulátorok.
A vékony, hagyományos cigarettát idéző készülékek üzemideje igen csekély, így erős dohányosok ne is gondoljanak arra, hogy ceruzányi vastagságú apróságokkal boldogulni fognak majd. Ugyanígy az alkalmi dohányosoknak sem kell elkeserednie az internetet böngészve, ugyanis nem minden elektromos cigaretta nyom 300 grammot és nem feltétlenül mind akkora, mint egy jól megtermett zseblámpa. Mindenki megtalálhatja a neki valót, még sosem volt ilyen széles a kínálat, mint napjainkban.
Az akkumulátorok többségét gombbal kell üzemeltetni, ami abból áll, hogy a slukk időtartama alatt nyomva kell tartanunk egy tűzgombot. Ezzel adjuk tudtára az akkumulátornak, hogy párát szeretnénk magunkhoz venni a szipkából, tessék szíves lenni gőzt fejleszteni. Ekkor ugyanis a kapcsoló feszültség alá helyezi a csatlakozót, amire a porlasztónk egy menettel csatlakozik. Ez a csatlakozó a porlasztó rögzítésén kívül a villamos kapcsolatot is biztosítja a két fő alkatrész között, ezért tisztán kell tartani, rendszeresen ki kell törölni.
A legelterjedtebb csatlakozók a ma kapható készülékek között az 510 és az Ego.
(bal oldalt 510, jobb oldalt Ego csatlakozók láthatók)
A kezdőkészletek zöme Ego akkumulátorokat tartalmaz (balról a harmadik kép), amiken mindkét csatlakozás megtalálható. Az Ego csatlakozó teteje belül 510 menettel rendelkezik, kívülről pedig egy szélesebb menet is van rajta. A legtöbb ma kapható, Ego akkura tervezett porlasztó a külső menetre csatlakozik, a belső menetet az esetek többségében csak a töltő csatlakoztatására használjuk.
A porlasztók közt találunk integrált patronokat, felújítható kazánokat és a ma már eltűnőfélben lévő cserélhető patronos kazánokat. Az integrált patron esetén a folyadéktároló és a porlasztó egység egy testbe van építve. A modern integrált patronok zöme cserélhető fűtőszálas, azaz a tartályt akár hónapokig újra és újra fel lehet tölteni, nem kell a fűtőszál elhasználódásakor egy teljes új tankot megvásárolnunk.
Természetesen vannak egyszer használatos porlasztók is, amikben a fűtőszál nem cserélhető külön, csak az egész tankkal együtt. Ilyen például a CE4 is. Egyszerűsége és olcsósága okán sok helyen árulják.
Külön válfaja az egyszer használatos porlasztóknak a cartomizer, azaz a vatelines integrált patron, ami az utóbbi időben szintén veszített a népszerűségéből. Vatelinnel bélelt belseje kissé több odafigyelést igényel, mint az átlag – teste nem átlátszó, így nem látjuk a liquid fogyását, könnyen szárazra szívhatjuk és ha kicsit is megég a vatelin, cserélhetjük az egészet.
A felújítható kazánok lényege, hogy nincs előre gyártott fűtőbetétünk, a készülék beüzemelését és a fűtőszál elkészítését magunk végezzük. Ezeknél a kazánoknál – bár sokfélék lehetnek – jellemzően csavaros befogatással kell a magunk készítette tekercset a porlasztóban rögzíteni, a tekercset megfelelő mennyiségű és minőségű vivőközeggel ellátni és behangolni a működését.
Ezek a kazánok jobbára több éves használatra készülnek, akárhányszor újjáépíthetők és mivel magunk készítjük el, a gőz minősége is testre szabható. Az áruk jelentősen magasabb az integráltakhoz képest és használatuk rutint, szerszámozottságot, türelmet és körültekintést igényel.
Többféle jellegű, méretű és rendeltetésű felújítható porlasztó kapható. Tankrendszerűtől kezdve a vatelines tartályoson át a csepegtetős, azaz dripkazánokig.
A vatelines kazánban a fűtőszál felett egy vatelinnel tömött tároló helyezkedik el, ami a fűtőszál vivőközegét (jellemzően üvegszál) folyamatosan nedvesen tartja, az elpárologtatott e-liquidet pótolja.
A genesis kazánok esetén a tartály alul helyezkedik el, ahonnan egy függőlegesen futó, sűrű szövésű fémszövetből készült csövecske szállítja a folyadékot a felül levő fűtőszálnak.
A dripkazán esetén nincs folyadéktárolás, a fűtőszál vivőközege maga a puffer – így pár slukknyira elegendő, néhány csepp folyadékot tart magában csupán, de közvetlenül a fűtőszálról kapjuk a gőzt, így az ízek intenzívebbek.
A tankkazán esetén a folyadék a fűtőszálat tartalmazó porlasztókamra körül helyezkedik el egy külső tartályban, ahonnan a legtöbb kazán esetén a slukkolás szívóhatására kerül nedvesítésre a vivőközeg.
A kép korántsem olyan egyszerű és árnyalt, mint elsőre tűnik. Hatalmas a kínálat és jól meg kell gondolni, milyen készülék vásárlására adjuk a fejünket, hiszen végtelen számú kombináció létezik. Mindenki megtalálhatja a neki tetszőt és ehhez is igyekszik segítséget nyújtani cikksorozatunk a készülék kiválasztásával kapcsolatos irománya.
Addig is íme egy kis ízelítő az e-cigi világának sokszínűségéből. 🙂
