A kazánfelújítás alapjai

A kazánok felújításához a türelmen és a kellő mennyiségű információn kívül több dologra is szükségünk lesz, ám most maradjunk a hardvereknél. Finommechanikai munkára készüljünk, ha szükséges, szerezzünk be olvasószemüveget, állványos nagyítót vagy ehhez hasonlót, hiszen apró dolgokkal fogunk foglalatoskodni. Bár a fűtőszálakat nem szépségversenyre vagy kiállítási céllal készítjük, egy bizonyos fokú precizitást a jó működés is megkíván.

Szükségünk lesz továbbá szerszámokra és a fűtőszál feltekeréséhez is kell pár segédeszköz. Ami mindenképp kelleni fog, az egy jó éles olló a vivőközeg darabolásához, egy kisebbfajta csípőfogó vagy körömcsipesz a fűtőszál méretre vágásához, kereszthornyú és csillagfejű műszerész-csavarhúzó, továbbá roppant hasznos egy állvány, amibe a porlasztónkat rögzíteni tudjuk a munkálatok idejére.

A fűtőszálak készítését az ellenálláshuzal spirális feltekerése jelenti, ezért szoktuk röviden tekerésnek nevezni. A használt porlasztó fajtájától függően tekerhetjük a huzalt közvetlenül a vivőközeg köré is, vagy előre elkészítünk egy spirált egy megfelelő méretű formázó szerszámon (pl. csavarhúzó szárára tekerve) és utólag húzzuk át a tekercs magján a kanócunkat. Különböző vivőközegek különböző tekerési módot igényelnek.

Charlie készített is egy jóféle videót a különböző eszközök és szerszámok listájáról, valamint fellelhetőségükről, s ez alant meg is tekinthető.

A leglényegesebb összetevő az ellenálláshuzal. Különféle anyagból, különféle méretekben kapható attól függően, hogy milyen kazánban és milyen vivőközeggel szeretnénk használni. A legelterjedtebb a kanthal huzal, ami vas, króm és alumínium ötvözete. Népszerű még a krómnikkel vagy nikróm, ami nikkel és króm ötvözete. Előbbi jobban formálható és sokak szerint jobb íze van, utóbbi tartósabb és keményebb anyag. Ha most vágsz bele, javaslom kanthal-lal kezdeni. Ráérünk később kísérletezni, ha már van némi rutin.

Ami a méretet illeti, 0.12 mm-estől kezdve az egészen 1 mm-esig elérhető, ám nekünk bőven elég a 0.15 mm és a 0.32 közötti tartományban maradni. A vékonyabbakat (0.15, 0.16, 0.18 és 0.2) főképp üvegszálas tekerésekhez fogjuk használni, az ennél vastagabbak (0.25, 0.3, 0.32) inkább az előre formázott, vattával elkészített fűtőszálakhoz lesznek jók.

Fontos tudni, hogy a huzaloknak a mechanikai tulajdonságaikon kívül az elektromos tulajdonságaikat is befolyásolja a vastagságuk! Minél vastagabb a huzal, annál alacsonyabb az egységnyi hosszra eső ellenállása, ugyanakkor annál több teljesítményt igényel, hogy időben a liquid felforralásához elegendő hőmérsékletre melegedjen.  Lássuk az alábbi táblázatot!
A fenti adatok alapján felismerhető, hogy nem érdemes minden határon túl növelni a huzal átmérőjét. Divatos dolog, mert roppant egyszerű a fél milliméteres drótból szépet és tartósat tekerni, de a táblázat világosan szemlélteti, hogy az akkumulátorunkat sokszoros terhelés éri (csökken az élettartama) és harmad-negyedannyi lesz az üzemidő is. A vastagság növelése növeli a veszteségeinket, hiszen több és több meddő fémtömeget kell felmelegíteni! Természetesen a vastag huzal sokkal lassabban is hűl ki, így a slukk befejezése után is serceg, sőt, mivel nem szívjuk, nem kap hűtést sem és megéghet a folyadékunk.

Szabályozható készülék esetén nem is lenne gond, mert feljebb tekerjük a teljesítményt, de egy mechanikus vagy szabályozatlan akku esetén az ellenállás további csökkentésével lehet csak a teljesítményt növelni. Ez ugye még vastagabb huzal használatát igényelné, vagy még kevesebb menetet a tekercsünkön, amivel ugye a párologtató felületünket áldozzuk fel. A farkába harapó kígyó tipikus esete.

Személyes véleményem az, hogy a 0.35 mm-0.4 mm vastagság felett már többe kerül a leves, mint a hús.  Tény, hogy a vastag drótos tekerés egyszerűbben elkészíthető, tovább működik és többször fel lehet használni, mint a vékonyabbakat, de ha belegondolunk, hogy egy akku 2500 Ft, a huzalnak métere pedig 100 Ft sincs, meggondolandó, melyiket áldozzuk be.

Az időrendi sorrendet betartva az üvegszálas tekerés lenne az első, ami bemutatást igényel. Főleg azért, mert a gyári porlasztók pontosan ilyen technológiával készültek, csak nyilván gépsorokon. Ezt próbáltuk házi körülmények között reprodukálni úgy, hogy megvettük azokat a kellékeket, amiket eredetileg a gyártó használt: üvegszálat és ellenálláshuzalt.

Az üvegszál a huzalokhoz hasonlóan különböző méretekben elérhető, 0.6 mm átmérőtől kezdve a 8 mm-es fonatokig mindenféle kapható. Itt is elsősorban a kazánunk szabja meg, mit használhatunk és mennyit.
A tekerés elkészítése abból áll, hogy az ellenálláshuzalt az üvegszálnyaláb köré tekerjük, ügyelve a megfelelő feszességre, majd a kazánban rögzítjük, az üvegszálat méretre vágjuk és megszabadulunk a felesleges huzaltól is. A tekercs elkészítéséhez jó segítség lehet egy gombostű, ami megtartja az üvegszálunkat tekerés közben, de a sokadik után lehet, hogy már nem lesz rá szükségünk.
Az üvegszálas tekerés nagy előnye, hogy hőálló, könnyen és gyorsan tisztítható, emellett sokáig újra felhasználható marad.

A mai szcénában sokkal elterjedtebb a microcoil, azaz a vastagabb huzallal készített, vattával kitömött tekerés. Ebben az esetben a vastagabb, merevebb huzal az előnyös, mert amíg az üvegszál esetén a vékony huzal követi az üvegszálnyaláb formáját, itt a lágyabb vivőközeg, a vatta fogja ezt az alkalmazkodást végezni. A vattát utólag húzzuk át a tekercsen, emiatt is célszerűbb egy vastagabb, merevebb huzalt alkalmazni, hogy a vattázáskor ne ferdüljön el a fűtőszálunk.
A tekerés elkészítéséhez segédtű helyett egy formázóeszköz kell, amire elkészítjük a megfelelő nagyságú tekercsünket. A legtöbb esetben 2 mm és 3.5 mm közötti átmérőjű eszközre, csavarhúzóra, fúrószárra, vagy kifejezetten erre a célra gyártott fémrúdra hagyatkozhatunk. Ezen eszköz köré kell tekerni a huzalt, aminek a végeredménye leginkább egy összenyomott rugóra kell hasonlítson, ahol az egyes menetek egymáshoz érnek. Ezt fogjuk rögzíteni a kazánban, ha nem tökéletes az alakja, még formázhatjuk, majd pedig a tekercs belsején vattát húzunk át.

Bevezetésképp ennyit elég feldolgozni, a következőkben részletesen megnézzük, melyiket hogyan kell jól elkészíteni!