Botrányos és drákói szigorral lesújtó “emissziós” rendelkezések fenyegetik az e-cigaretták forgalmazását.
Ha egy adott szabályozás rosszul működik, az emberek általában még több szigorításért kiáltanak. Sajnos azonban gyakorta előfordul, hogy az elszúrt szabályozás az oka mindennek. Lassan kikristályosodni látszik, hogy az EU-s törvénykezés különösen “ön- és közveszélyes”. Elfojtja az innovációt, egyes esetekben a veszélyesebb opciót favorizálja a biztonságosabbal szemben, az ipari nagytőke kezére játszik, rugalmatlan és megmagyarázhatatlan. A Volkswagen-botrány csak a jéghegy csúcsa.
Esetünkben a környezetünkre és a körülöttünk élőkre gyakorolt káros hatások miatt hozott rendelkezések kerülnek a bíróság asztalára, melyek valószínűleg – sőt, BIZTOSAN – hátrányos helyzetbe hoznak egy olyan iparágat, ami a vetélytársánál nagyságrendekkel tisztább és kevésbé ártalmas. Nem, nem a dízelmotor és a benzinmotor esetéről van szó, bár lehetne. Nem a kártevők elleni permetezés kontra genetikailag módosított gabona ügyéről írok. Nem is a faégetést kívánom összevetni a tisztább magas nyomású, hidraulikus földgáz kitermeléssel. Nem. A dohányzás és az e-cigaretta kérdéséről van szó.
Két évvel ezelőtt az EU maréknyi brit EP képviselő és miniszter hosszas noszogatásának “köszönhetően” elfogadta a jövő májusban életbe lépő dohánytermék direktívát, azaz a TPD-t. Ennek a direktívának a 20. számú cikkelye az elektromos párologtató készülékekkel foglalkozik, melyekkel nikotint juttathat a felhasználó a szervezetébe. Sajnos utóbbi eszközöket sokkal szigorúbban kezeli a direktíva, mint a hagyományos cigarettákat. Október 1-én, csütörtökön egy gyártó/forgalmazó cég, a Totally Wicked ügye kerül az EU Bírósága elé, mely perben a 20. cikkelyt kívánják megtámadni. Van is esélyük.
Kezdetnek ugyebár felmerül a kérdés: mit keres az e-cigaretta egy dohánytermék direktívában? Ez olyan szintű szabályozás, mintha a kávét és a koffeint a kábítószerekre vonatkozó jogszabályok szerint kezelnénk. Nem szabad elfelejteni, hogy az e-cigaretta mellett szóló bizonyítékok paksamétája nagyon komolyra duzzadt és még a brit kormány is – igaz, jól megkésve – elismerte, hogy ezek a párologtató eszközök hatékony segítséget nyújtanak a dohányfüggőség elleni harcban, távolról sem tekinthetők kapudrognak a cigarettához, sokkal inkább a kiút a dohányzásból. Egyes becslések szerint már közel hárommillió brit használ elektromos készüléket, szinte mindegyikük képes volt csökkenteni, minimalizálni, avagy teljesen beszüntetni a dohányfogyasztását.
Ami igazán fájó pont ebben a rendelkezésben: kifejezetten azokat a termékeket tiltja be, amik a legtöbb segítséget nyújtanák az erősen dohányfüggők részére: a 20 mg/ml-nél magasabb nikotintartalmú folyadékokat. Az erős dohányosoknak elengedhetetlen a magasabb dózis, hogy az elektromos párologtató eszköz hatékony lehessen, ergo azoktól tagadjuk meg a segítséget, akik a leginkább rászorulnak. A szabályozásban leírt cseppmentes töltésre vonatkozó kívánalom pedig egyszerűen kivonatja a piacról a készülékek 90 százalékát, főképp azokat, amiket független cégek forgalmaznak és ezzel átadja a piacot a dohányipar által gyártott nem túl hatékony, egyszer használatos, előtöltött, apró, cigaretta-szerű készülékeknek.Lehet még fokozni. A direktíva értelmében semmilyen hirdetési forma nem megengedett az e-cigaretta népszerűsítésére, így lelassítva a technológia terjedését, kvázi a dohányipar javára: s ezért egyértelműen emberéletekkel fizetünk. Hat hónapos “várakoztatási” periódust iktat be az új termékek esetén. Magyarán az európai forgalmazó be kell jelentse, ha új terméket kíván forgalomba helyezni, ezt követően hat hónappal később teheti azt a boltok polcaira. Ezzel félreérthetetlenül gúzsba kötik az innovációt és fellendítik a feketepiacot! Kínai weboldalak tömkelege fog Európába bevizsgálatlan és/vagy kétes termékeket postázgatni, miközben a legitim európai gyártók és forgalmazók 26 hétig malmoznak.
A fentiek mellett azonban eltörpül az – a nemes egyszerűséggel ostoba – előírás, mely szerint jövő májustól minden termék emissziós vizsgálatok sorozatán kell átessen, sokkal több és komolyabb analízissel, mint a dohánytermékek esetén!
A dohánytermékek előállítóinak három emissziós értéket kell vizsgáltatniuk: kátrány, nikotin és szén-monoxid szintjét. Több, mint 4000 vegyi anyag található a cigaretta füstjében, zömük többé-kevésbé mérgező vagy káros, mégis beérjük ezzel a hárommal.
A direktíva rendelkezései szerint az e-cigaretták esetében minden egyes összetevőt meg kell vizsgálni, minden összetevőt toxikológiai elemzésnek kell alávetni és fel is kell tüntetni pl. az utántöltők csomagolásán. Még úgy is, hogy nyilvánvalóan sokkal-sokkal kisebb mennyiségben tartalmaznak és sokkal kevésbé toxikus anyagokat. Íme, ez egy olyan szabályozás, ami hátrányos helyzetbe hozza az innovatív, biztonságosabb és tisztább megoldást, pontosan úgy, ahogy a genetikailag módosított gabona vagy a benzinmotor esetében – mindennemű fejlődést gátolva.
Az eredmény egyértelmű: az elektromos cigaretták terjedése lelassul (avagy csökken), ezzel ezrek életét követelve. Pontosan úgy, ahogy a dízelmotorok favorizálása tette, ami szintén több ezer európai életét követeli évente.
Egyetlen alternatív útja van annak, hogy ezt a fojtogató szabályozást bármely gyártó kikerülje: gyógyszernek kellene minősíttetnie a termékét. Ez azonban hosszú éveket vesz igénybe, hatalmas költségekkel jár, emellett nagyon nehéz megszerezni a minősítést. Egyetlen e-cigarettát sem próbáltak gyógyszerré nyilvánítani az elmúlt öt évben. Az egyik legfőbb előnye az elektromos cigarettának amúgy is az, hogy attraktív, bárhol beszerezhető, nem igényel orvosi vényt.
Gondoljunk bele, milyen nehéz is megtámadni a TPD 20. cikkelyét, vagy akár bármely másik EU-s törvényt / rendelkezést! Miután Brüsszel elfogadta, Nagy-Britannia részéről törvénybe ütközne, ha nem léptetné életbe, ahhoz pedig, hogy egy rendelkezést hatályon kívül helyezzünk 28 ország egyhangú döntésére lenne szükség. Szinte lehetetlen.
Ezzel párhuzamos eset, hogy a brit közlekedésügyi államtitkár, Patrick McLoughlin részletezte a The Times-ban nemrég, milyen hiábavaló a minden küzdelmük a gépjárművek valós károsanyag-kibocsátásának vizsgálatát illetően.
Ahogy a Volkswagen-botrány is megmutatta, az EU-ban olyanok döntenek felettünk, akiket nem mi választottunk magunknak és akik teljesen süketek a demokratikus hangokra. Puszipajtásai azonban az iparnak és a nagytőkének, valamint azon lobbisták bábjai, akik az EU székház folyosóit járják üzleti érdekeik érvényesítése érdekében. Zöldek, akik a szén-dioxid miatt kilincselnek, illetve német autógyártók, akik a dízelmotorok ügyében erőlködnek, hogy további sok-sok koromszemcsét szórjanak ránk némi nitrogén-mono és dioxiddal.
Nem egyszeri esetek ezek. Az EU törvényhozása egész egyszerűen alkalmatlan a feladatára. Sir James Dyson az EU bírósága elé tárta az EP azon rendelkezését, amit a porszívókkal kapcsolatban hoztak és “erős német lobbi nyomására steril, pormentes körülmények között tesztelendők a termékek”, mert valós körülmények között a teljesítményük nem kielégítő. “Olyan szabályozás ez, ami megrekeszti a fejlesztést”, valamint “újabb érv Nagy-Britannia függetlenségének megerősítésére” – nyilatkozta.
Nem mondhatom, hogy a konklúzióm túlzó vagy extrém. Ha olyan országban él az ember, ahogy hárommillióan használnak ilyen eszközöket, emellett vannak dohányzó ismerősei, jó ötletnek tűnik jövőre igennel szavazni az EU-ból történő kilépés referendumára. Semmilyen más utat nem látok, hogy az emberéleteket követelő 20. cikkel hatályon kívülre kerüljön és helyette józan szabályozás szülessen, mely egyszerre védi a fogyasztó érdekeit, a folyamatos fejlődésnek sem vet gátat, illetve elősegíti a dohányzásról való áttérést.
Matt Ridley – The Times
Forrás: