Mi az a mod készülék?

Az elektromos cigaretta gyerekkorában, avagy jó 5-6 évvel ezelőtt szinte általános volt a cigaretta formára való törekvés a gyártók részéről. Igaz, nem is voltak ilyen sokan, talán a Hangsenen, a Joyetech-en és a Kangeren kívül nem is nagyon létezett akkoriban a ma ismert márkák közül. Az első készülékek között azonban igen komoly eltérések voltak, nagyon sokféle csatlakozótípus létezett. Ezek közül egyedül a 808 és az 510 szabványú menet maradt fent, utóbbinak köszönhetően pedig napjainkban szinte bármelyik készüléket összecsavarhatjuk bármelyik porlasztóval.

A cigaretta formájú készülékek legfőbb hátránya a kis mérettel járó kis akkukapacitás volt, amit sokan igyekeztek házilagosan megoldani és egyéb használati tárgyakból, főként Li-ion akkuval működő, olcsó, alumínium házas zseblámpákból készítettek maguknak új készüléket. Mivel az elektromos cigaretta erőforrása csupán egy cella, egy kapcsoló és egy csatlakozó összessége, ezt a nagyon egyszerű szerkezetet igazán nem volt probléma házilagosan egy másik testben, cserélhető, szabványos Li-ion cellával megoldani. Az elemlámpák, szivartokok, üreges nyelű csavarhúzók és fa vagy fémdobozok módosításával készült masinák ihlették tehát az elnevezést: mod (az angol modify, modification szóból).

Az első mod készülékek csupán az akkukapacitás növelésére és az egyszerű akkumulátor cserére koncentráltak, később természetesen igen sokféle célra és rengeteg különböző jellegű, működésű készülék jött létre. S ami 4-5 évvel ezelőtt egyesek hobbija volt, mára iparág.  Lássunk pár példát!

A barkács

A házilag készült készülékek alapját gyakran adták már eleve hasonló célra gyártott műszaki cikkek, pl. elemtartó dobozok és elemlámpák. A zseblámpák üvegét, foncsorát és izzófoglalatát eltávolították, a tetejét fémlemezzel zárták le és szabványos csatlakozót rögzítettek rá, sok esetben az eredeti kapcsolót meghagyva, egyes esetekben villanyszerelési szaküzletből származó általános gombra cserélve. Az elemtartó doboz hasonlóképp egy könnyen megmunkálható alany volt a célra, egy tűzgombot és egy csatlakozót igényelt csupán, tehát fúráson és átvezetékezésen kívül sok munkát nem igényelt.
Ezek mellett roppant népszerűen voltak a cukorkás vagy cigaretta tárolására készült fémdobozok is, de nyilván aki tudott magának egyedi házat gyártani, az meg is tette. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett lassan a hobbista barkácsolásból…

A kézművesség

Igazán egyedi készülékeket azok tudtak gyártani, akik esztergályosok, fafaragók, asztalosok vagy CNC-s szakemberek voltak a civil életben, esetleg roppant sok szabadidővel és rengeteg kreativitással voltak megáldva. Nem egy közülük olyan vonzó és népszerű lett a közösségen belül, hogy sorozatban vagy kis szériában gyártásra is került. Jellemzően a mechanikus készülékek jutottak idáig, az állítható feszültségű modok ideje később, a kész elektronikák elterjedésével hasonló irányba fejlődött.
Ennek a következménye lett tulajdonképpen az, amit ma látunk: gyárilag készített mod készülékek árasztották el a piacot töménytelen mennyiségben, megszámlálhatatlan sok, zömében kínai gyártótól.

A tömegcikk

A modok népszerűsége először az Ego és a Riva akkumulátorokat szülte, mint a gyártók válaszát a nagyobb akkumulátorok iránti igényre. Az első Ego (510) és Riva (808/901) akkumulátorok 650 mAh kapacitással készültek, később 750, 900, 1000 és 1100 mAh is készült, manapság pedig külön kategóriát képviselnek az e-cigi világában: amolyan belépő szintű készülékként tekintünk az Ego-ra.

Az elektromos cigaretta világában azonban nem feltétlenül volt elég csak egy sima akkumulátor, hiszen a piacon akkor elérhető kb. 20-30 fajta porlasztó igen széles ellenállás-tartományokat ölelt fel, 1.5 ohmtól a 3 ohmos kazánig többféle értékben. A normál, szabályozatlan akkumulátorok azonban nem voltak képesek mindet egyformán hajtani, emellett ahogy merültek, úgy csökkent az élményfaktoruk, a következő lépés az állítható, szabályozott feszültség kifejlesztése és tömeggyártása lett. A két úttörő, akik hazánkban is elérhetők voltak a Provari és az L-rider Lavatube, előbbi igen borsos áron (~60-70 eFt magassága), utóbbi valamivel kedvezőbb árfekvésben (~20-25 ezer Ft). Az állítható feszültségű készülékek gyártása szép lassan kibővült, egyre több és több cég kezdte el felütni a fejét és felállítani a gyártósorait. Manapság az állítható feszültségű (rövidítve VV, az angol Variable Voltage, röviden varivolt) készülékek elérhető árfekvésben és számtalan variációban elérhetők.

Mivel az állítható feszültségű készülékeket a kazán cseréjekor újra kellett hangolni egy eltérő ellenállású porlasztóhoz, kialakult az igény az automatikus feszültségállítás, azaz a szabályozható teljesítményű készülékek (VW, variwatt) iránt. Ezeknél a készülékeknél csak azt kellett belőnünk, hány Watt fűtőteljesítményt kedvelünk, a kazán cseréjekor megváltozott ellenállásra a mod automatikusan reagált és Ohm törvénye alapján a kazánhoz igazította a feszültséget. Az első ilyen készülék az akkoriban még szárnyait bontogató Evolv műhelyéből került ki és a Darwin nevet kapta a keresztségben. Kína hamar csatlakozott, a Smoktech piacra dobta a Zmax nevű modját, a Kangside pedig az első Vamo-t. Hamarosan az oroszok is felzárkóztak a Svoemesto Semovar-ral, az Alexandr Innanov (alias Nivel) tervezte elektronika segítségével.

A fejlődés utolsó, jelenlegi foka (legalábbis a cikk írásakor) a hőmérséklet-korlátozás. Az Evolv DNA 40 elektronika volt az első, ami felvetette az ötletet, miszerint teljesítmény és feszültség helyett/mellett nagy ötlet lenne korlátozni a fűtőszál hőmérsékletét, hogy a kazán vivőközege ne égjen meg, ha elfogy a folyadék, illetve hogy ne alakulhassanak ki káros anyagok a gőzben az e-liquid túlhevítése miatt. Az elv az, hogy speciális (az alapötlet szerint nikkel) huzalt kell használni, ami melegítés hatására változtatja az ellenállását, amit a készülék folyamatosan figyel és automatikusan úgy variálja a teljesítményt, hogy a huzal hőmérsékletét a  beállított értéken tartsa. Ezt az elvet hamar kitapasztalta Kína is, jobbnál jobb TC-s készülékeket kapni manapság, ha valakinek erre fáj a foga.

A wattháború

Az utóbbi időben felütötték a fejüket a 100-150-200W-os készülékek. Persze eddig is lehetett kapni hasonlókat, de nem volt valami széles a paletta, zömükre csak rá volt vésve valami jó nagy szám, a kijelző is felszaladt mondjuk 150-ig, de a valóságban 50-80W-nál többet nem lehetett kivenni belőlük. Manapság azonban egyre több a céltalanul magas teljesítményű készülék, így muszáj pár szót elvesztegetni erre is. 200W nem kevés, sőt, teljes mértékben szükségtelen. Még 100 is. Gondoljunk bele, hogy milyen sok is az. Egy forrasztópáka 30-50W, a hűtőszekrényeink 60-90W-osak, egy nagyobbacska LCD TV 60-80W-ot kér. Egy autó teljes kivilágítása izzókkal (tompított fényszóró, helyzetjelző, utastér együtt) sincs 200W.

Akkor van szükség magas teljesítményre, ha magasabb hőmérséklet a cél vagy nagy hőtehetetlenséget kell kompenzálni. Előbbi okot rövidre is zárhatjuk, hiszen ki akar égett vattát és megpörkölődött liquidet szívni? A fő oka ezen modok létezésének a második faktor, a nagy hőtehetetlenség. Minél több fűtőszálat akarunk felfűteni, avagy minél vastagabb huzalból készülnek a tekercsek, annál nagyobb a porlasztó teljesítmény utáni igénye. Ha van egy 0.35-ös huzalból készült fűtőszálunk, ami 20W-on dolgozik szépen és ugyanebből kettőt helyezünk a kazánba dual coil gyanánt, értelemszerűen közel 40W-ra lesz szükségünk. Ha ennél vastagabb huzalt használunk és még több tekercset teszünk a kazánunkba, ez a szám felkúszhat 200W-ig is.  Gyakorlatilag egy veszteséges, rosszul méretezett rendszer tervezési hibáit korrigáljuk extrán befektetett, kvázi elpazarolt energiával. Ez a fizikai háttér.

Ennek a jelenségnek van piaci háttere is. Amikor az első nagy teljesítményű tank, az Aspire Atlantis megjelent, a 15-20W-os készülékek tulajdonosai nem tudták rendesen kihasználni a tank képességeit. Elmentek hát a boltba és vásároltak 30W-os készülékeket. Hamarosan megjelentek újabb, még nagyobb teljesítményt igénylő tankok, illetve gyötörte az embert a kíváncsiság, mit csinálhat vajon a már meglévő Atlantis 30W felett? Gondoltak hát egy merészet és egyből valami igen bivaly cuccra ugrottak rá, mondjuk egy Smok M80-ra. Kipróbálták a tankjukat 30W felett és elszomorodtak – “hisz ez már 40W felett éget!” Jött a következő logikus lépés: keresni kell olyan cuccot, ami ennél is magasabb teljesítményt képes elviselni. Nem azért, mert a korábbi nem elég jó, hanem mert csak. Nem egy ember ébredt arra pár ilyen ciklus után, hogy megint ott ül az internet előtt, kezében egy 150W-os készülék, rajta a quad porlasztós Smok TFV4 tank és bőszen kutat valami új, még erősebb mod, még nagyobb áramtűrésű akku, olcsó és nagy kiszerelésű liquid után. Érezzük, hol a rafináltság a történetben?

Egy könnyen emészthető analógiával szemléltetném: a gyakorlatban úgy néz ki a történet, hogy emberünk lecserélte a megbízható, takarékos Opel Astráját egy 8.4 literes Dodge Viperre, amire félévente kell új gumit venni és 40 litert eszik városban. Ám ugyanúgy oviba hordja a gyereket, leugrik vele bevásárolni, fodrászhoz viszi az asszonyt, meglátogatja a szüleit vidéken – igaz, most már füstölő gumival és irigykedő tekintetek kereszttüzében (esetleg egyesekben felmerül a gondolat, hogy a kolléga a férfiassága méretét illetően nem kellőképp magabiztos).

A valóság azonban az, hogy a 30-50W között működő, hatalmas és ízes gőzöket előállítani képes, ésszerűen tekercselt és méretezett porlasztókhoz képest a 150W-ot igénylő kazánok nem nyújtanak ötszörös vagy háromszoros élményt. Cserébe az akkumulátorunk és a liquidkészletünk idő előtti elfogyására 100%-os garancia.