Ecigitesztek köd előttem, köd utánam
A második rész az aldehideknél fejeződött be. Fontosnak tartanám megjegyezni, hogy az aldehidek neve csak a laikus fül számára hangzanak ijesztően, igen sokan meglepődnénk, ha azt mondanám, hogy a rózsa is egy aldehidnek köszönheti az illatát, mégpedig a nonanal-nak. A látáshoz pl. elengedhetetlen aldehid a retinal.
A folyadékok ízét aldehidek, alkoholok, észterek és ketonok különböző kombinációi adják – pontosan úgy, mint a gyümölcsök, a virágok és egyéb növények aromáját. Ugyanakkor azt állítani, hogy ezek belégzése káros az egészségre nagyjából azzal lenne egyenértékű, mintha azt mondanánk, hogy a víz halált okoz.
A DF által megidézett kutatási anyagok között szerepel egy 2014-es tanulmány, ami a Tobacco Control folyóiratban jelent meg. Ebben 30 folyadékot vizsgáltak meg a felhasznált ízesítőanyagok tekintetében.
A tanulmányból két listát ragadnék ki.
A mérések alapján a folyadékokban a vanilin és az etil-vanilin volt a legjellemzőbb összetevő. Ezek ugyan aldehidek, de magas koncentrációban (a NIOSH adatait alapul véve) sem okoznak komolyabb ártalmakat egyszerű irritációnál. Szóba kerül a benzaldehid és a vanilin NIOSH szerinti munka-egészségügyi határértéke, ami 60, illetve 67 mg légköbméterenként. Ezt meglovagolva a két legszélsőségesebb folyadékmintát, az 1. és a 3. utántöltőt alapul véve jelentik ki, hogy napi 5 ml fogyasztása esetén a munka-egészségügyi határérték kétszeresét lélegzi be a felhasználó. Tehát KETTŐ a harmincból.
Nem számolnak azzal sem, hogy a hevítés során az ízesítő anyagok egy része elbomlik, hiszen a folyadékokat párologtatás nélkül elemezték. Súlyos metodikai hiba!
A tanulmány konklúziója szerint limitálni kell az utántöltőkben használt ízesítő anyagok mennyiségét illetve aggályosnak tartják a sokféle aromát, hiszen vonzó lehet a fiatalok számára. Az viszont jól látható, hogy 1-4% között volt csupán a folyadékban található ízesítőanyagok mennyisége, valamint hogy a legtöbb felsorolt anyag a leghétköznapibb aldehidek, alkoholok és észterek közül kerültek ki, amiket nap mint nap belélegzünk. A DF ezt is csak jól felfújja.
Az ízesítő anyagok közül a diketonok esetében beszélhetünk bizonyított egészségkárosító hatásról, azonban a fenti két ábrát jól átfésülve sem látunk diacetilt, acetil propionilt. A cinnamaldehid esetében kimutattak citotoxikus hatást (igaz, egy olyan tanulmány készítői, akik etilén-glikolban oldották az ízesítéseket és rácsodálkoztak, hogy már 150C fokon is jól mérhető formaldehid-szintet kaptak végeredményül!), a listán egyik folyadékban sem látunk ilyen anyagot.
Elérkeztünk a legérdekesebb, a DF által kifogásolt összetevőhöz, a nikotinhoz. A DF szerint ugyanis teljesen helyénvaló és jó dolog a nikotin mindaddig, amíg az ember a Johnson & Johnson-tól veszi Nicorette spray formájában, vagy a GlaxoSmithKline-tól Niquitin tablettákban, avagy a Pfizertől Nicotrol tapaszokba itatva.
Onnantól kezdve, hogy a dohány- és gyógyszeripartól független cégek által gyártott e-folyadékba keverve fogyasztanánk:
A fent leírtakkal kapcsolatban négy olyan kutatási anyagra hivatkozik a DF közleményének szerzője, amiknek az e-cigarettához vajmi kevés köze van.
Kezdjük az elsővel. Már a tanulmány címe is árulkodó, „A Report of the Surgeon General: How Tobacco Smoke Causes Disease, 2010 The Biology and Behavioral Basis of Smoking-Attributable Disease”.
Felhívnám a Kedves Olvasó figyelmét a SMOKING szóra. Bizony. A dohányzásról van szó ebben a bizonyos irományban. Az is elhangzik továbbá – csak a DF elfelejtette elolvasni – hogy a „light” cigaretták alacsonyabb nikotintartalma eleinte arra engedett következtetni, hogy kevesebb szív- és érrendszeri megbetegedést okozhat, valamint kisebb a rák kialakulásának kockázata, de bebizonyosodott, hogy nem így van!
A 13-as, a 14-es, valamint a 15-ös forrást át is ugrom nagyvonalúan, nem igényel további boncolást ez a három tanulmány. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért. A válasz pofonegyszerű. A felsorolt tanulmányok 2002-2003 között íródtak, amikor az e-cigaretta MÉG NEM LÉTEZETT. Ezekre hivatkozni elég nagy hiba volt. Címszavakban:
- A 13-as hivatkozási számú tanulmány a cigarettafüstben levő nitrozaminok és a hasnyálmirigy, illetve a tüdő rákos megbetegedései (adenokarcinóma = mirigyek rákos elváltozása) közötti összefüggéseket vizsgálja
- A 14-es hivatkozási számú tanulmány a passzív dohányzás és a tumorokban képződő új véredények között talált kapcsolatot, a nikotin azonban a tanulmány szerint ebben a folyamatban csak mintegy katalizátorként van jelen, hiszen angiogenezist elősegítő hatása van (az acetilkolin-receptorokra gyakorolt hatása is megemlítésre kerül ennek kapcsán).
- A 15-ös hivatkozási számú tanulmány a nikotin hatását vizsgálta a már meglévő rákos sejtekre, de alapvetően a nikotin (illetve a több vizsgált stimuláns) okán felszabaduló acetilkolint és annak „körforgását” elemzi.
- A 16-os számú tanulmány említése egyenesen röhej, hiszen a füstre koncentrál és kimondja: a nikotinmentes cigaretta (egyéb növényekből) legalább ugyanolyan káros, mint a nikotinos!
A fentiekből látható, hogy a hivatkozott anyagok csupán annyira relevánsak ebben a témában, mintha a túlzott kávéfogyasztás és az autóbalesetek száma között vonnánk párhuzamot. Tanulmányok bizonyítják azt is, hogy a nikotin önmagában lényegesen kisebb mértékben járul hozzá az érelmeszesedéshez.
Higgyük el statisztikai adatok nélkül, hogy a sok koffeint fogyasztó sofőrök elenyésző számú közúti balesetet okoznak.
A felnőttek számára „kirótt” 40-60 mg halálos dózis ötlete is elég elszomorító. Már csak azért is, mert a DF kinyilatkozatása arra enged következtetni, hogy egy ilyen horderejű ügyben arra sem vették a fáradtságot, hogy a nikotin toxicitási besorolásának utánanézzenek. Irreleváns, 12-13 éves tanulmányokat előrángatni ugyan volt energiájuk, afelett azonban elsiklott a figyelmük, hogy a nikotint időközben (2014-ben) újraosztályozták. A legerősebb, használatra kész utántöltő folyadékok (24 mg/ml) is csupán CLP4 kategóriába esnek.
Ez azt jelenti, hogy még a 24 mg-os utántöltő esetén sem szerepelhet a címkén az EU 1272/2008 rendelkezése értelmében a „halálfejes” piktogram, mert nem veszélyesebb, mint a folyékony szappan.
A 40-60 mg közötti érték megállapítása a XIX. században történt, 2013-ban azonban Bernd Mayer, a Grazi Egyetem professzora felülvizsgálta ezt a korábbi álláspontot.
Végezetül pedig egy olyan kutatásra hívnám fel a figyelmet, amit 1996-ban végeztek és érdekes módon két, a DF által ártalmasnak, egészségkárosítónak beállított anyagot érint: a propilén-glikolt és a nikotint.
Trondheim, Norvégia – 1996. Propilén-glikol és víz keverékében oldott nikotint lélegeztettek be patkányokkal két éven keresztül.
Az oldat koncentrációját úgy állították be, hogy patkányok szervezetébe jutott nikotin egy erős dohányos plazmakoncentrációjának (a vérben mérhető nikotinszint, erős dohányos esetén 200-250 ug/l) a kétszeresét eredményezze.
Az égetett dohány fogyasztásáról tudjuk, hogy összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyével, rákos megbetegedésekkel, különös tekintettel a tüdőre. Annak ellenére, hogy jelentős mennyiségű kutatási anyag áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban, az ilyen egészségkárosodásokat okozó anyagokat illetően nincs elég információ a birtokunkban.
A nikotin az az anyag, ami a dohányfogyasztás élvezeti értékét adja, ugyanakkor a függőséget indukálja.
Elsőként végeztünk olyan kísérletet, ami a nikotin hosszú távú (két évig tartó) belélegzését vizsgálta patkányokon. A patkányok egy zárt kamrában lélegezték be a nikotint, aminek a dózisa egy erős dohányos esetén mérhető plazmakoncentráció kétszeresét eredményezte a kísérleti állatokban.
A nikotint napi 20 órában, heti öt napon át lélegezték a patkányok két éven keresztül.
A halandóság növekedésére, keringési zavarokra vagy érelzáródásra, továbbá tumorok kialakulására utaló jeleket nem fedeztünk fel a kontrollcsoporthoz képest. Sem makroszkópikus, sem mikroszkópikus daganatos elváltozásokat nem találtunk, ugyanakkor neuroendokrin sejtek elszaporodása sem mutatható ki.
Következtetésünk tehát: a tanulmányunk semmilyen káros hatást nem tudott kimutatni, amennyiben a nikotin tiszta formában került belélegzésre.
Ami az érelmeszesedést és a szívinfarktust illeti, a kutatási anyagok többféle összefüggést indikálnak a nikotin és a nevezett egészségügyi problémák között. A frissebb (2012) vizsgálatok közül kettőt említenék meg.
Az egyik a svéd snus-szel hozható kapcsolatba, ami egy füstmentes nikotin-beviteli eszköz. Tulajdonképpen dohányőrlemény, egy teafilter jellegű papír tasakban, amit az íny mellé kell felhelyezni és a nyállal kioldódó nikotint a száj nyálkahártyáján keresztül juttatja a szervezetbe. A Svédországban végzett vizsgálat nem tudott összefüggést felmutatni a snus fogyasztása, valamint a szív- és érrendszeri problémák között – nevezetesen a snus-t fogyasztó vizsgálati alanyok nem mutattak megnövekedett hajlamot ilyen jellegű megbetegedésekre.
A másik ilyen tanulmány egyenesen a patikai NRT (nikotinpótló készítmények, tapaszok, rágók, spray-k) termékek hatását vizsgálta szívinfarktuson átesett pácienseken, ám a használt nikotinpótló eszközök semmilyen tünetet vagy kóros állapotot nem okoztak, a szívbetegek állapotára sem gyakoroltak semmilyen kimutatható mellékhatást.
Folytatása következik…
