Nem a nikotin az ellenség

A dohánypolitikai szabályozásért felelős szerv elöljárója így fogalmazott: “Egy nemzeti szintű vitára van szükségünk a nikotinnal kapcsolatban.” Kiváló ötlet. Először azért nem ártana tisztázni, mi a nikotin és mi nem.

Nem az az anyag, ami súlyos betegséget és halált okoz, esetleg rákot vagy szívbetegséget. Azokért a kátrány, az égés során felszabaduló mérgező gázok felelősek, amiket dohányzás közben lélegzünk be.

A nikotin olyan vegyület, ami nem felelős a rák kialakulásáért, ellenben a cigaretta rabjává tesz. Ahogy Michael Russell, a dohányzás okozta ártalmak csökkentését szorgalmazó elméletek atyja, a nikotinos rágógumi kiötlője fogalmazott 1976-ban: “Az emberek a nikotin miatt dohányoznak, de a kátrány végez velük.”

Mitchell Zeller, az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatóság, USA) dohánytermékekkel foglalkozó részlegének igazgatója is Russell-t idézve ismertette az álláspontját a New York Times-ban. Pont egy nappal azelőtt adott interjút Joe Nocera-nak, hogy az FDA nyilvánosságra hozta a termékek szabályozására vonatkozó javaslatait.

Az e-cigaretta elve teljesen hasonló Russell nikotinos rágógumijához. Nikotint tartalmaz, ami kielégíti a dohányos szervezet sóvárgását, ugyanakkor a belélegzett gőz nem tartalmaz semmilyen egyéb olyan mérgező vagy rákkeltő anyagot, ami a dohány égetésekor szabadulna fel. Sajnálatos, hogy igen sok amerikai (…és európai – a ford.) nem ismeri fel, hogy nem a nikotin a fő bűnös.

Az 1980-as évek amerikai tinédzserei emlékezhetnek arra, amikor a DC Comics és a sacramento-i HDC (Egészségre Nevelési Bizottság) életre hívta Nick O’Teen figuráját a képregények világában. Ez az ismerősen csengő nevű szuperbűnöző Gotham gyermekeit akarta a dohányzásra rászoktatni és a város fiataljait Superman mentette meg tőle.
A nikotin azonban csak akkor ellenség, ha a hagyományos, égetett dohánytermékekhez, a cigarettához vonzza az embereket. Ezzel szemben a gőzölés folyamata igen kis kockázatot hordoz. Az Egyesült Államokban az elmúlt hét év egészségügyi nyilvántartásában egyetlen arra utaló jel vagy eset sincs, ami az elektromos cigarettáknak bármilyen negatív egészségügyi következményt tulajdonítana – ettől függetlenül a monitorozás nem áll meg, folyamatosan rajta tartják a szemüket a szakemberek.

Az 1960-as években a pszichológusok, pszichiáterek és farmakológusok azon a véleményen voltak, hogy a dohányzás lélektani és társadalmi szokás. A “szokás” kifejezés használata visszaköszön az 1964-es tisztiorvosi jelentésben is. Abban az időben egyes kutatók azt feltételezték, hogy a nikotin a cigarettázás egyik fő vonzereje.
A drogok, tudatmódosító szerek, az alkohol, barbiturátok és ópiát-származékok esetében a ‘szokás’ helyett a ‘függőség’ kategóriájába sorolták az alapján, ahogyan a fogyasztó testét befolyásolják, mérgezik, tönkreteszik a használók emberi kapcsolatait, emellett igen drámai elvonási tüneteket produkálnak. A dohányzást azonban nem ismerték el sem farmakológiai, sem biológiai jelentőségűnek.

Egészen 1988-ig, amikor a tisztiorvosi jelentésben a dohányzást a nikotinfüggőség kielégítésére célzott tevékenységként írják le. A nikotint itt már részletesen ismertetve, nitrogén-vegyületként, alkaloidként említik. A nikotint három főbb tulajdonság alapján sorolják a függőséget okozó anyagok körébe:
– tolerancia kialakulása, egyre több és több nikotint igényel a hozzászokó szervezet
– megerősítő hatású, azaz a fogyasztása jutalmazó reflexként hat és folyamatos adagolásra sarkall
– hirtelen megvonása esetén sóvárgás alakul ki és elvonási tünetekkel jár.

A nikotin egy enyhe stimuláns és elhanyagolható egészségügyi kockázatot jelent az egészséges szervezetre. Egyes szellemi feladatok esetén jótékony hatása is van, élénkít, segíti a gyors vizuális felismerést. Rövid ideig tartó memóriajavító hatása is van, javítja a koncentráló képességet.
Emellett mivel a nikotin receptorok a többi receptorra is hatással vannak, a hatásai eltérő lelkiállapotú fogyasztókban mások és mások lehetnek: egy stresszes, ideges fogyasztó esetén nyugtató hatású, egy fáradt szervezet esetén pedig élénkítő hatású lehet.

Amikor a nikotin az agy receptoraihoz kapcsolódik dopamin szabadul fel, ami egy elsőrendű ingerület-átvivő anyag. A dopaminnak jelentős szerepe van a figyelem és a koncentráció terén, étvágycsökkentő hatású és a mozgató idegekre is hatással van. Ez utóbbi tulajdonsága miatt lehet hatékony eszköz a nikotin a Parkinson-kór  kezelésében. Epidemiológiai kutatások kimutatták, hogy idősebb dohányosok körében jóval ritkábban fordul elő a Parkinson-szindróma. Emellett a memóriára gyakorolt hatása miatt Alzheimer-kórban szenvedők esetén is javult a betegek állapota, ha nikotint tartalmazó tapaszt viseltek.

Ezzel szemben a dohányzás jelentette veszélyek minden vitán felül állnak. A fejlett világ legnagyobb mértékű, gyakran halálos kimenetelű jelenségről van szó, mely által okozott negatív egészségügyi következmények listája igen hosszú: károsan befolyásolja a magzati fejlődést, többféle rákos megbetegedés kockázatát növeli, szívrohamhoz és agyi érkatasztrófához vezethet, súlyosbítja a cukorbetegség kialakulási kockázatát.

A leglényegesebb azonban az, hogy a nikotin mellett durván 6000 vegyi anyag van a dohányfüstben és igen nehéz eldönteni, melyik kemikália a legveszélyesebb. Például ott a szénmonoxid, a nitrogén oxidjai és a hasonló gáznemű anyagok, amik bizonyítottan csökkentik az oxigénfelvételt és az oxigén továbbítását a sejtekhez, érelzáródást okozhatnak, valamint a vérlemezkék (thrombocyták) egymáshoz tapadnak és vérrögöket képeznek.

A nikotin dohánytól függetlenített fogyasztása biztonságos, ez állatkísérletek, illetve gyógyszerészeti nikotinnal kezelt betegek megfigyelése alapján világosan látszik. Ennek fényében egyes kutatások határozottan kijelenthetik, hogy a nikotinos rágók és tapaszok, cukorkák, spray-k és inhalátorok – amik mind tartalmaznak gyógyszerészeti nikotint – nem rákkeltőek, nem növelik a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a szélütés kockázatát még akkor sem, ha a fogyasztó személy korábban már volt kezelve szív vagy érrendszeri problémával.

Habár a nikotin függőséget okoz, az e-cigaretta gőze a jelenlegi kutatások szerint lényegesen kevésbé addiktív. Jonathan Foulds, a Penn State Egyetem orvosi karának professzora által végzett 2014-es felmérés alapján az e-cigarettával élő ex-dohányosok sokkal kevésbé reagálnak negatívan, ha adott időben nem jutnak e-cigarettájukhoz, mint korábban, dohányosként tették volna, ha nem gyújthattak rá.
Az e-cigaretta használók bevallása szerint sokkal kevésbé érzik sürgetőnek a felkelés utáni első slukkok magukhoz vételét, mint dohányos korukban, ugyanígy jóval alacsonyabb arányban ébrednek fel az éjszaka közepén “rágyújtani”, mint előző szenvedélyük esetén.

A legtöbb e-cigaretta készülék alacsonyabb nikotinszintet produkál a vérben (és ezáltal az agyban), mint a hagyományos dohányzás, azonban az egyre fejlettebb és modernebb készülékekkel nem lehetetlen elérni a dohányzással kiváltható, azzal azonos plazmakoncentrációt. A gőzöléssel így is tovább tart, míg a vérből kimutatható nikotinszint eléri a csúcsértékét, mint hagyományosan, égetett dohánnyal.
Ez a két változó, azaz milyen magas a nikotin szintje a vérben, illetve hogy milyen gyorsan lehet azt a szintet elérni – ezek a legfontosabbak a függőséget vizsgáló kutatásokban, mint minden ilyen szer esetén. Fould kutatócsoportja is úgy találta, hogy az első generációs cigarettaforma készülékek esetén volt a legalacsonyabb a függőségre utaló arányszám (bár nyilván aki ilyen készüléket választ, az eleve nem erős dohányos – a ford.) Ezzel összhangban a készülék használatának teljes időtartama is utal a függőség fokára. Ahogy Fould kutatása is kimondja, “szükségünk van olyan e-cigarettákra, amik hatékonyabban működnek és szállítják a nikotint, mert ezek segítségével sokkal könnyebben szoknak át a használók.”

Afelől semmi kétség, hogy az elektromos cigaretták fejlesztése el képes érni a kívánt hatékonysági szintet. Sőt, egy nemrég megjelent típus dohánylevélből kivont természetes nikotinnal igyekszik azonos szintű nikotinbevitelt elérni, mint a hagyományos cigaretták. Ahogy a technológia fejlődik és terjed, egyre több és hatékonyabb készülék áll majd rendelkezésünkre, így az e-cigaretta használata egyre vonzóbb lehet a dohányosok számára is.

Az ártalomcsökkentés hívei ezt pozitív eredményként könyvelik el. Ha a most még dohányt fogyasztók vagy a jövőben lehetségesen dohányzásra rászokók inkább a gőzölést választják, jelentősen csökkentett egészségügyi kockázattal teszik azt annak ellenére, (vagy épp amiatt) hogy nikotint tartalmaz.

Nocera cikkében Zeller úgy fogalmaz: “ha a nikotin füstrészecskékkel együtt jut a szervezetbe, akkor öl.” Következésképp ha nincs füst, a nikotin önmagában sokkal biztonságosabb, vagy akár hasznos is.
A kérdés csak az, hogy a valóságot és a tudományos tényeket milyen szinten lesz képes a törvényhozás jogszabályokká átalakítani, hogy a már működő e-cigaretta ipar folytathassa a technológiai fejlődését, hogy felnőtt dohányosokat megszólító hirdetéseket láthassunk, illetve hogy megerősítse a közvélemény hitét abban, hogy minőségi és ellenőrzött terméket használhat.
Végeredményben ugyanis a mindenkori kormányzatnak az a dolga, hogy a piacot és annak termékeit aszerint szabályozza, amilyen veszélyt jelentenek a felhasználókra nézve, így a füsttel fogyasztott nikotint meg kell különböztetni a gőzzel bevitt nikotintól.

Ha a törvényhozók figyelmen kívül hagyják a tudomány tényeit a nikotinnal kapcsolatban és csak arra használják az eszközeiket, hogy az e-cigarettát veszélyesebbnek tüntessék fel, mint amilyen az valójában, akkor a legvalószínűbb végkifejlet az, hogy egyre több és több amerikai polgár fog a dohányzás következményeképp elhalálozni.

Szerző:
Sally Saltel, a Yale Egyetem professzora

Forrás:
http://www.forbes.com/sites/sallysatel/2015/06/19/nicotine-can-save-lives/

Képek (University of East London):
http://vaping.com/science/e-cigarette-summit-dr-lynne-dawkins