Microcoil és a vatta

Az előző bejegyzésben megismerkedtünk a mára méltatlanul háttérbe szorult üvegszállal, most a vattát vesszük sorra, és a roppant egyszerűen elkészíthető MicroCoilt. Természetesen ez is kíván gyakorlatot, tapasztalatot, ha pedig ezek még nincsenek, akkor türelmet, és sok alapanyagot a kísérletezéshez, hisz van pár buktatója, apró dolgok is látványosan befolyásolják akár a gőz mennyiségét, akár az ízeket! De előtte egy kis visszatekintés.

Anno vala az üvegszál, amihez más sem kellett, csak 0.16-0.20mm ellenálláshuzal, és némi kézügyesség. Ezzel sokan megküzdöttek, és továbbgondolták hogyan lehetne ezt egyszerűbbé tenni. És ekkor jött a microcoil.

Mi kell hozzá?

• fúrószár/csavarhúzó/tekerősegéd (bármi, ami a kívánt átmérővel rendelkezik)

• ellenálláshuzal (0.25-0.32mm átmérő között ajánlom a kanthal huzalt, annak megfelelő már a tartása)

• vatta/rayon/vattalap (akár üvegszál is)

• szerszámok: csavarhúzó, csipesz, multiméter/ellenállásmérő munkapad, olló

• a próbálkozás időszakában a már fentebb is említett megfelelő mennyiségű türelem és kitartás

Építsük meg a tekerésünket

Tekerés magméretének kiválasztása

Minden kazánnak megvan a saját ideális magmérete. Ezt leginkább a levegőlyuk átmérője határozza meg. Ha a levegőlyuk sokkal nagyobb, mint a tekerés átmérője, “elsuhan” a tekerés mellett a rengeteg levegő, és “túlhűti”, ha pedig sokkal nagyobb a tekerés átmérője, mint a levegőcső, akkor megvan rá az esélyünk, hogy nem az egész tekerésünket fogja a levegő hűteni, ennek az lesz a következménye, hogy hamarabb kell majd vattát cserélnünk. Ökölszabályként mindig picivel nagyobb átmérőre tekerjük a huzalt, mint amekkora a levegőcső belső átmérője, de minimum ugyanakkorára.

Tekerés elkészítése

A fentebb felsorolt segédeszközök közül bármelyikkel (fúrószár, tekerősegéd, kuro coiler) megtekerünk egy szabályos, egymás mellett szorosan elhelyezkedő menetekkel rendelkező tekerést, a kazánnak megfelelő átmérőben. Ehhez bőven elégséges egy kb. 20cm hosszúságú ellenálláshuzal, így kényelmesen tudunk dolgozni vele.

Fontos, hogy tekerés közben ha nem kuro koilert használunk, akkor feszesen egyik kézzel meghúzva tekerjük a fúrószárra, vagy csavarhúzóra! Szép, egyenletes menetekre törekedjünk. Jómagam egyébként minden esetben 1-2 menettel többet tekerek, mint amit végleges menetszámnak kívánok használni, és a végén a kezdő oldalról visszafejtem, így az az oldal is tökéletes lesz. Ha ezzel elkészültünk, húzzuk ki egyenesre a tekerés lábait (közben ne felejtsük el a tekerést a másik kezünkkel fogni, nem lenne célszerű lebontani a friss microcoilt).

A kazánba bekötést nem részletezném, elvileg ez már a haladó kurzus, és ahány kazán, annyi variáció. 😉

A tekerésünk jelen pillanatban még nem szép, cserébe csúnya. 😀 Mielőtt szépen összefésüljük, állítsuk be a levegőcsőhőz/levegőlyukhoz, hogy a tekerésre nézzen, és állítsuk be a pozícióját is. Ha közelebb lesz a levegőzéshez, kevesebb lesz a TH, de ízesebb lesz, én a gőzmennyiség is több lesz, ha távolabb húzzuk a levegőlyuktól a tekerésünket, úgy fog “elfogyni” a gőz és íz, és jön helyébe a TH. Túl távol ne helyezzük, mert nem fog elég hűtést kapni, és végső soron a vattánk fogja kárát látni ennek!

Ha a pozicionálással megvolnánk, jöhet a microcoil kicsinosítása. Ehhez kényelmesebbek kerámiavégű csipeszt használhatnak (ekkor izzítás közben is megérinthetjük a tekerés két végét), de akkor sincs gond, ha ilyen nincs a birtokunkban.

Ha csipeszünk sincs, akkor sem kell megijedni, a csavarhúzónk fejével is megigazgathatjuk akár izzítás közben is, hiszen ilyen esetben csak 1 ponton érünk a tekeréshez.

Mielőtt teljesen összenyomnánk a microcoil tekerésünket, oxidáljuk azt! Alacsony teljesítményre/felszültségre állított VW/VV mod, vagy apró izzítások mechanikus mod készülékek esetében a követendő módszer. Látni fogjuk, hogy a bekötési pontoknál izzik fel először, ez nekünk még nem optimális, de lesz ez jobb is! Apró izzításokat eszközölünk, egészen addig, míg fel nem izzik teljes hosszában. Ezt párszor elvégezzük, a még mindig nem összenyomott menetekkel, ha szükséges  rásegítünk a csipesz vagy fúró hegyével, kicsit megkapargatva óvatosan a tekerést. Ezzel elősegítjük az ellenálláshuzal egyenletes oxidálódását azzal, hogy nem hagyjuk összeégni a meneteket. Ha az oxidálással megvagyunk, foghatjuk a kerámiacsipeszünket, vagy a hagyományos csipeszt, és összeszorítjuk a tekerésünket

Ha jól végeztük a dolgunkat, azt kell látnunk, hogy izzításkor belülről kifelé izzik fel a tekerésünk, egyenletesen.

Vattázás

Amint fentebb írtam, választhatunk akár rayont, akár Japán vattát (MUJI pl.). Kezdők számára a vattalap kezelése egyszerűbb lehet, révén csak levág egy megfelelő szélességű csíkot, és ha egyszer kitapasztalja mennyi a megfelelő, onnantól kezdve tudja ismételni magát, míg a rayon esetében kicsivel többet lehet vele szöszmötölni, kitapasztalni mennyi az elégséges mennyiség (de ez sem ördöngösség, és nem atomfizika).

MUJI

2.5-3mm magátmérő esetén kb 5-7mm széles vattalap csíkot vágjunk le, és távolítsuk el a fedőrétegeket körömmel (1-1 tömörebb lap alul-felül). Lehet azzal játszani, hogy csak 1 fedőréteget távolítunk el, de én csak akkor szoktam meghagyni, ha vékonyabbra vágom, és egy “tömőrúd” segítségével tolom át a microcoil tekerésen, a fedőlappal befelé, de ez túlmutat ezen cikk keretein. Maradjunk annyiban, hogy a tömörsége miatt az esetek 95%-ban el kell távolítanunk, révén a tömörebb fedőlap kevésbé jól szállítja a liquidünket.

Megpödörjük a vatta egyik végét, és finoman áthúzzuk a tekerésen. Eközben enyhe ellenállást kell éreznünk a tekerésen. Ha nagyon szorul, inkább húzzuk vissza, és vágjunk le belőle! Ha túl laza, az sem jó, tarkón fog vágni a TH, és a tekerésünk hűtése sem lesz megoldva. Ha annyira szorul csak, hogy határon vagyunk a feszességgel, akkor még tudunk korrigálni a vattával. fogjuk meg mindkét végét, és enyhe oda-vissza történő húzással mozgassuk a tekerésben. Érezni fogjuk, hogy kicsit oszlik a feszültség, lazább lesz a vatta útja. Ne játsszunk vele sokat, mielőtt túl laza lenne, egy kis szorulás szükséges!

Rayon

Vegyük figyelembe, hogy a rayon is összeesik nedvesség hatására, és nem dagad bele a tekerésbe, ezért kicsivel több kell itt is bele. Nagy általánosságban elmondható, hogy egy 2.5mm magátmérővel készített tekeréshez kb. a rayon vattakukac 1/3 része szükséges. Ha soknak bizonyul, vékony szálanként le tudunk még venni belőle.

Innentől ugyanaz a metódus, mint MUJI esetén:

Megpödörjük a vatta egyik végét, és finoman áthúzzuk a tekerésen. Eközben enyhe ellenállást kell éreznünk a tekerésen. Ha nagyon szorul, inkább húzzuk vissza, és vágjunk le belőle! Ha túl laza, az sem jó, tarkón fog vágni a TH, és a tekerésünk hűtése sem lesz megoldva. Ha annyira szorul csak, hogy határon vagyunk a feszességgel, akkor még tudunk korrigálni a vattával. fogjuk meg mindkét végét, és enyhe oda-vissza történő húzással mozgassuk a tekerésben. Érezni fogjuk, hogy kicsit oszlik a feszültség, lazább lesz a vatta útja. Ne játsszunk vele sokat, mielőtt túl laza lenne, egy kis szorulás szükséges!

Miután behelyeztük a vattánkat a tekerésbe, már csak annyi a dolgunk, hogy a megfelelő hosszra levágjuk. Ez szintén minden kazánnál más és más, nem tudom megmondani egzaktul milyen hosszra kell vágni.

És mi az amit még nem csinálhatunk???

IZZÍTÁS MÉG MINDIG TILOS

Üvegszálon edződött kazántársaknak rutinból izzít az ujjuk, hogy ellenőrizzék a tekerést, ez itt tilos (ha csak nem vattaégetés a célunk)! Nedvesítsük meg a vattát, csepegtessünk nyugodtan a tekerésre is, és hagyjunk neki 5-10 másodpercet, hogy a tekerésben lévő vattához is be tudjon szivárogni a kedvenc levesünk! Ha ezzel megvagyunk, akkor és csak akkor izzítsunk!

A tekerés kalkulációjához (menetek, huzalok, ellenállás) érdemes ellátogatni a steam-engine.org oldalra.

Lehet, hogy te aki most ezt olvasod, épp rémülten ülsz, mert rájöttél, hogy ez nem neked való világ? Semmi baj, nem vagyunk egyformák! Ha ehhez nincs türelem, akkor is van alternatíva, az integrált RBA fejek világában.

A fent leírtak megtalálhatóak Blackie tolmácsolásában, – monstre 1:40 perces – videó formájában is, melyet itt tudtok megtekinteni: